2011. december 22., csütörtök

HÁLA levél - írta Szalay Tünde

Hála levél

A tél közepén járva, a természet kopárságában, a dermesztő hidegben, a mindent beborító ködös homályban, a hosszú sötét éjszakákban,- jelképesen minden megjelenik, ami emberi életünkben, szellemi fejlődésünkben próbatételt jelent.



„…De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is.”
 –Osho-

Advent várakozásában napról napra felgyógyul az ember a hitetlenségből, a kiüresedettségből, az elsorvadt érzésekből.
Mire eljön a Karácsony este, reménnyel és fénnyel telik meg a hiány-gondolkodástól megfagyott szellem, szeretet érzése tölti be a rideg szívet, és önzetlen jótettek kapcsolják össze újra az embereket.
Mintha egy csodálatos gyógyulásnak lennénk tanúi: az „emberiség depresszió - terápiájának.”




***

„Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.”
-Gustave Thibon-

A hétköznapok homályában ezernyi indokot találhatunk, hogy mit - miért ne tegyünk meg magunkért és egymásért. Vég nélkül keresgélhetjük mindazt, amivel elégedetlenek vagyunk, ami hiányzik nekünk, ami elválaszt bennünket… Számtalan nyomós oka lehet az emberi élet boldogtalanságának, aki elszántan keres, az bizonyosan talál!



Valójában mit keresünk az életutunkon?
Milyen szellemiséggel, érzésekkel és tettekkel töltjük azt meg?
Mire keresünk és találunk magunknak bizonyítékokat?

A bánatra vagy az örömre? A depresszióra vagy a lelki békére? A hajszára vagy a nyugalomra? A félelemre vagy a bizalomra? A gyűlölködésre vagy a szeretetre?

 „Minden talajban megterem valamiféle virág. 
Minden napnak van valamilyen öröme. 
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
 -Wass Albert-



A Karácsony arra is tanít, hogy emberként, magunkban hordjuk az újjászületésünk kulcsát, pontosan tudjuk, mit kell tennünk az életünkben azért, hogy boldogságot keressünk és találjunk.

Az ünnepeinkben átélhetjük, hogyan tudjuk magunkat és egymást elemelni a hétköznapok röghöz kötöttségeitől.

Igazi élet ünnepet élhetünk meg, amelyben értelmét veszti minden negatív gondolat, megbocsájtóvá, nagylelkűvé, adakozóvá válunk, mintha varázsütésre megélnénk, hogy kikerekedik a világ…

Ne csak a fotóalbum kedvéért örökítsük meg, tegyük el magunknak az emlékezetünkbe, hogy az év minden időszakában velünk lehessen.


Ne feledjük, hogy a tél kellős közepén járva is képesek vagyunk másként tekinteni a világra és egymásra, tudunk magasra emelkedni, a hit erejére rálelni, szépséget teremteni, jóságra találni.
A kiüresedettséget meg tudjuk tölteni, az elidegenedést összetartozássá tenni, a hiány - gondolkodást hálával gyógyítani, az önzés magányát összetartozássá alakítani.
 
Ha az ünnep nagy pillanataiban mindent tudunk az örömről, a békéről, a szeretetről, akkor ez a bölcsesség igenis bennünk van!


Bíztatok mindenkit, hogy írja meg most a hála levelét, öntse szavakba mindazt, amiért az életében, a találkozásaiban, a kapcsolataiban, a tapasztalásaiban, a tanulságaiban képes hálás lenni. Értékes ajándék lehet az év bármely időszakában elővenni, és emlékezni rá, mennyi értékkel és adománnyal is van teli az életünk.
„Legyen hát ez a ti utatok: élvezzetek minden pillanatot, bármely legyen is, adjatok hálát érte, leljétek örömötöket a most pillanatában és ünnepeljétek azt.”
-Osho-

Nagymamám élete sok viszontagság és temérdek munka közt telt, rendíthetetlen hittel járta az útját, az utolsó éveiben bicegve, sok fájdalommal tett meg minden egyes lépést, mégis ezt mondogatta:

„MINDEN NAP HÁLÁT ADOK AZ ÉGNEK,
HOGY BÍROM ERŐVEL!”

Így válnak ünnepeink igazodási pontjainkká, szeretteink tanító mestereinkké, az életünk a legnagyobb értékké. Adjunk hálát karácsonyi ajándékba magunknak, egymásnak, a világnak!

Áldott Karácsonyt kívánva,
Szalay Tünde

2011. december 14., szerda

Mindenki Mikulása!

“Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
  igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
  Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
  Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”(Weöres Sándor)
Augusztusban a Szívesség Net oldalán egy kérést olvastam, melyben gyerekjátékokat kértek egy érdi ovi csoportjának karácsonyi meglepetésnek. Rögtön fel is vettem a kapcsolatot a kérés írójával és ígéretet tettem, hogy a diákjaim segítségével igyekszünk egy kis csomagot összeállítani az ovisok számára. Gyűltek az ajándékok és közeledett a Mikulás. Aztán megérkezett Szent Miklós napja és útnak indultunk, Ricsi Mikulás, Szaszi Krampusz, Ildi Örökifjú, Olivér Serpa és jómagam.
És megérkeztünk a Szivárvány ovi Őzike csoportjába:


A gyerekek énekeltek, szavaltak, Ricsi Mikulás alig jutott szóhoz, nagy volt az öröm!

Aztán ajándékosztás következett:





Hamar gazdára találtak a szép ajándékok, amiket a kollégista diákok és tanárok gyűjtöttek össze a gyerekeknek!



Nagy volt az öröm, csillogtak a szemek!


Pedagógusként, az Örökifjak projektvezetőjeként és magánemberként fontosnak tartom, hogy a törődést, a gondoskodást, a szolidaritást megtanítsuk a gyerekeknek és lehetőséget adjunk nekik megélni az adás örömét, hogy felnőtt korukra felelősségteljes felnőttek legyenek!

Köszönöm, azoknak, akik segítettek abban, hogy örömet szerezhessünk ezen a napon az ovisoknak!


A fotók és a bejegyzés az érdi Szivárvány óvoda engedélyével kerültek fel az oldalra!

2011. december 5., hétfő

Miklós napi üzenet - 2011. December 6. - írta: Szalay Tünde

Az évkörben Advent idején járunk, asztalunkon már két szál gyertya ég, elérkezett Miklós napja, a Karácsony misztériumának előhírnöke.



A legendák gazdag kincsestára csodálatos történeteteket őriz Szent Miklós püspök tetteiről,- elszegényedett leányok ablakán bedobott erszényekről, megölt gyermekek feltámasztásáról, igaztalan vádakkal börtönbe vetett katonák megmentéséről mesélnek…

Szent Miklóst példás cselekedetei világszerte népszerűvé tették, az emberi emlékezet bensőséges tisztelettel őrizte meg évszázadokon át, s így vált tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok patrónusává. Alakja messze magasabb minőséget képvisel, mint amit manapság a „csoki mikulás korszak” hordoz belőle.

Szent Miklós a hagyományban égi küldött, a szeretetteli adakozás, a segítőkészség és tisztaság szimbóluma, aki nem csak a gyermekeket, de a felnőttek szívében élő gyermekit is egyaránt megszólítja.

Miklós hisz az emberi jóságban, tudja, hogy a várakozás pillanataiban, minden porcikánkban jóvá változunk, hogy méltóvá váljunk az ajándékra. Gyermeki lelkünk pedig oly kevéssel is beéri: cukorkák, dió, mogyoró, piros alma… ruhájába öltözik a szeretetünk egymás iránt.

Egy jó szóban, egy érintésben, az odafigyelésben pillanatonként születik újra és újjá az ember eredendő jósága.



Így készülődik a lelkünk a Karácsonyi születésre, a szeretet ünnepére.

Kívánjuk, hogy a hétköznapok közt mindnyájan részesüljetek ilyen fényes pillanatokból. S reggel, ne higgyetek a szemeteknek, mert bár csak egy alma, vagy csokoládé van az ablakba rejtve, de valaki a titkon szeretetét is belelehelte!