2011. október 28., péntek

A gyertyagyújtás békessége - írta Szalay Tünde

 „A legszebb rózsát vidd magaddal” - Irma mama

Az évkörnek, ennek a pontján, mindnyájan a temetőkbe látogatunk, hozzátartozóink nyughelyét rendezgetjük, virágdíszbe öltöztetjük, gyertyák és mécsesek fénye mellett emlékezünk.



Az elcsendesedés, a befelé fordulás napjai ezek, lélekben újra megéljük mindazt, amit családtagjaink, társaink, barátaink, példaképeink, kollégáink elvesztésekor gyászunkban éreztünk. Szívünkben újra kételyek, kérdések, hiány, félelem, nyugtalanság vagy elmélyült szeretet, békesség, hála és elfogadás…
 „A sötétség a kárhozott szomorúságával hívja meg a világosságot.
A világosság magvában sötétségidéző szorongás feszül.(…)
Sorsuk az, hogy váltsák egymást.
Ugyanaz a törvény teljesül be rajtuk, amely az éjt a nappal sarkába űzi, s az életet a halál elől átszökteti a Tükörvilág küszöbén”
(Szepes Mária)



Emberi létünk legkínzóbb gyötrelme a halál, életutunk ösvényei mentén, újra és újra szembenéz velünk, valahányszor egy embertársunkat elragadja. Így nevel kegyetlenül fel bennünket időskorunk felé lépdelve mindvégig, hogy annak tudatában éljünk, hogy meghalunk.


A gyász rettenetes pillanataiban sürgetővé válik saját életünk értelmessége, a céljaink, az álmaink, az értékeink… A veszteség sötétségében, fényesség születik bennünk, túlélőkben. Emlékeink mellett, ez a tanítás is, elhunyt szeretteink adománya számunkra, halljuk hát meg!

„A tömegember öregségében gyöngesége plakátjává lesz. Amit az ifjúság elfedett benne, lemeztelenedik, világgá kiáltja anyagvilágba zárult léte reménytelen csődjét. A bölcs öregség azonban felemelő példája a szellem matérián átsütő hatalmának. Ő korától függetlenül, mindig a fény felé halad. Bölcsőn és síron túl az örök megújulás csodáját szemléli.”
-         Szepes Mária-

Irma nagymamám rég elhagyta a földi világot. Az utolsó együtt töltött hónapokig, a járókeretére támaszkodva szedte nekem a kertjéből a bimbós virágokat. Minden egyes szálat gondosan megtisztogatott a tüskéktől, és ezzel a mondattal adta a kezembe: 

„A legszebb rózsát vidd magaddal!” 

Egyetlen mondatával mindenre megtanított, azt üzeni, hogy csak a legértékesebb dolgokat érdemes összegyűjteni, megőrizni és továbbvinni. Életünk folyamán az életet magát, mint legszebb értéket, kell végigvinni, óvni, becsülni. Ez a teljes élethosszon átívelő élettiszteletünk hozhat, békés öregkort és nyugodalmas halált számunkra.
Halottjaink elengedésével, a halál tényének elfogadásával nem veszítünk el mindent végérvényesen, mert emlékeink, tanításaik és végtelen szeretetük, örökké megmaradnak.

Békés, szeretetteljes gyertyagyújtást kívánva: Szalay Tünde



Segítségnyújtás gyászban:
Napfogyatkozás Egyesület honlapja:
Könyvajánló gyászolóknak:
Singer Magdolna: Vigasztalódás a gyászban (Jaffa Kiadó)
Polcz Alaine: Együtt - a halálban és a gyászban (Kharón Kiadó)
Pilling János (szerk.): Gyász (Medicina Könyvkiadó)

A cikkben szereplő idézetek forrása:
Szepes Mária: Szútrák öröknaptár- Gyógyító gondolatok az év 365 napjára. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2008
A cikkben szereplő képek forrása:
www.google.hu


2011. október 24., hétfő

KORUNK, ÉLETKORUNK, ÉLETKÖRÜNK - Írta: Szalay Tünde

Az időskor megítélése napjainkban 3.

Azt gondolhatnánk, hogy minden ember belső magánügye, hogy milyen a hozzáállása az öregedéshez, mennyire fogadja el azt értéknek, és az élete részének.
Ám ez a megközelítés így még nem teljes.
Valóban, egyrészt saját dolgunk, hogy az emberi életútnak erre a szakaszára hogyan tekintünk.  De két másik szempont miatt, már másokra is hatással vagyunk.
Egyrészt az, hogy milyen életminőségben, jólétben, egészségi állapotban éljük meg a saját öregségünket, az kihat arra a környezetre, amelyben élünk. Felelősségünk tehát önmagunk időskorával kapcsolatban egyértelmű, mert azzal befolyásoljuk családunk, szeretteink, embertársaink életét is.
Másrészt azzal szemben sem lehetünk közömbösek, hogy a népességben, embertársaink közel 5 százaléka időskorú. Az Európai Unió felmérései szerint, a tagállamokban 2015-re 20 millió idős ember él majd közöttünk.


(forrás: google.com)

Ezért mindnyájunk számára jelentőséget hordoz, hogyan viszonyulunk, miféle ítéleteket alkotunk az öregedésről, öregségről. Minden ember számára fontos, hogy embertársainak, a társadalom egészének a szemléletmódja megváltozzon. Milliók számára segíthetjük elő ezzel azt, hogy szégyen, félelem, szorongás nélkül élhessék meg ezt a természetes folyamatot, teljes értékű emberként, jólétben, egészségben és megbecsültségben.


(forrás: google.com)


Alapvető, hogy sem embercsoportokra, sem jelenségekre nem tekinthetünk önmagukban. Az idős generációkra gondolva azt is észre kell vennünk, hogy mi magunk is napról napra egyre közelebb kerülünk ehhez az életszakaszhoz.

Másrészt pedig összetartozunk, és kölcsönösen hatással vagyunk egymásra.


(forrás: google.com)

Lehetőségünk adott arra, hogy gondolatainkkal, érzéseinkkel, szemléletünkkel, életmódunkkal, segítő és konstruktív erőt képviseljünk, önmagunk és mások időskora iránt is felelősséget érezzünk.


„Ahol az életem bármilyen módon odaadással van egy másik élet iránt, véges életakaratom átéli az eggyé létet a végtelennel, amelyben minden élet egy.” (Schweitzer,1999)


Összetartozás (forrás: google.com)

2011. október 20., csütörtök

KORUNK, ÉLETKORUNK, ÉLETKÖRÜNK - Írta: Szalay Tünde

Az időskor megítélése napjainkban 2.

Modern kultúránk sajátosan, elutasítóan, vagy megsemmisítően viszonyul ehhez az életkorhoz.
Fogyasztói társadalmunkban már sokszor feleslegességet, terhet, kitaszítottságot, sokrétű diszkriminálást jelent öregnek lenni. Az idős ember jellemzéséből eltűntek az erényes tulajdonságok, és szinte egyenlővé lettek a bogarassággal, megrögzöttséggel, fösvénységgel, zsugorisággal, rendetlenséggel, gyűjtögetéssel… Látványuk többek számára elborzasztó és taszító.


Öregedés (forrás: www.mixonline.hu)

A szépség terrorjában és a fiatalság kultuszában alámerülő generációk, évtizedeken át nagy erőfeszítésekkel tolják maguk előtt az öregedésnek, az idő múlásának tényszerűségét. A fiatal, ránctalan, karcsú és tökéletes külső megjelenés látszólag megbecsülést, megélhetést, sikert garantálhat. Virágzik a plasztikai sebészet és a szépségipar, minden lehetséges eszközével támogatva azt, hogy szép, fiatal és egészséges külsőt kölcsönözzön az (egyébként minden nappal egyre öregedő) ember számára.


Arcfiatalítás (forrás: google.com)

A média reklámokban megjelenő idős nők és férfiak, mind azt üzenik számunkra, hogy az öregség egyenlő azzal, hogy az ember naphosszat a műfogsorát ragasztja, a csepegő vizeletét fogja fel diszkrét pelenkájában, a körömgombáját ecseteli, fájdalmas prosztatájának megmentésén fáradozik… Ha minden jól megy, esetleg aranyló levessel kedveskedik unokájának, vagy táncra perdül két fájdalmas csoszogás közt, egy csodatévő tabletta hatására…
Mindezt látva nem csodálkozhatunk, ha az ifjú generációk eltaszítják maguktól még az öregedés gondolatát is, hiszen az e féle eltorzított kép, csak torz reakciókat szülhet.

A köznyelvi kifejezésekben jól érzékelhető az idős emberek iránti szemléletváltozás. Az egykoron még méltósággal emlegetett, nagyra becsült matuzsálemek, aggastyánok, éltesek, és vének kora lejárt. Helyükbe először az apókák, anyókák, bácsik, nénik, papák, mamák, idősek léptek. Mára már nem ritka, hogy a tata, nyanya, vén satrafa, banya, vén szatyor, kriptaszökevény szavakkal illetik őket. Arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi ellátásban nem ritkán Kovácsné, vagy „14/2-es” lesz a gondozott idős ember.

Az idősek ellátására szakosodott szociális intézmények, elnevezéseiket gyakran választják meg úgy, hogy azzal egy gyűjtőhely vagy egy végső leszállóág benyomását keltik.
Mindebből árnyaltan érzékelhető, hogy általános a negatív megítélés az idősödéshez. Ez természetesen nem kedvez annak, hogy az emberek a saját öregedésükhöz, időskorukhoz való viszonyulásukat, megfelelő módon élhessék meg.


Ősz (forrás: aron.tikasz.hu)

2011. október 11., kedd

KORUNK, ÉLETKORUNK, ÉLETKÖRÜNK - Írta: Szalay Tünde


Az időskor megítélése napjainkban 1.

Már a szóhasználattal sincs könnyű dolgom, ha azt írom: öreg, vagy öregség, többek számára talán sértő leszek. Míg ezek a kifejezések egykor a tudás és a bölcsesség szinonimái voltak, mára inkább pejoratív jelzővé váltak, amit emiatt sokan joggal elutasítanak.


A kulturális,- társadalmi fejlődés során, az idősek megítélése és a velük való bánásmód sok tényező függvénye volt. Az adott nép vagy népcsoport hitvilága, vallása, túlvilággal kapcsolatos hiedelmei, az adott vallással együtt járó erkölcsrendszer, a gazdasági helyzet, a létfenntartásért folyó küzdelem, a vándorló életmód, vagy a letelepedés,- egyaránt befolyásolták az öregekhez való viszonyulást.

Matyó család (forrás:mek.niif.hu)

Attól függően, hogy milyen minőséget társítunk ehhez az életszakaszhoz, általában kétféle megítéléssel találkozunk.
A tradicionális értelmezés egyfajta többlet értékkel, a felhalmozott élettapasztalattal azonosította az öregséget.
A régmúlt korokban, a természeti népeknél, és az ókorban is egyértelműen megbecsültséget hozott a hosszú életkor megélése, társadalmi rangot, vezető szerepet, tiszteletreméltóságot, elismerést jelentett. Sorra születtek nagy alkotások olyan emberek keze nyomán, akik még életük utolsó szakaszában is aktívan alkottak.  Számtalan példát említhetünk arra, milyen máig nagyra becsült műveket hoztak létre időskorú filozófusok, művészek, tudósok. ( Platón, Szókratész, Sophoklesz, Cervantes, Verdi) Sokan voltak, akik életük minden fázisában, - így időskorukban is,- szenvedélyesen alkottak, tanítottak. (Rudolf Steiner, Szepes Mária, Poltz Alein, Popper Péter)

Müller Péter (forrás: google.com)

A másik gyakori megközelítés pedig éppen ellenkezőleg, inkább deficitként, az életképesség veszteségeivel teszi egyenlővé az időskort, amelyről a sorozat következő részében olvashatnak.



Öreg néni (forrás: fotosokvilága. hu)

2011. október 8., szombat

JÓ volt VELETEK!

Kicsit izgultam tegnap, hogy ma esni fog az eső és akkor, hogyan megyünk sétálni??? 

Aztán reggel kinyitottam a szemem és SÜTÖTT A NAP!!!

SZUPER NAPUNK VOLT!

Ugye, Ajaba, Ildi, Kata, Ottó, Ricsi?


Kiscelli kálvária, elindultunk...avar illat és napsütés!


A sétáltunk...beszélgettünk...ettünk...nevettünk!


Még egyedül...

Már velünk ...Ottó a fotós:)!

Pihi és a finomságaink!

Kata kisvakondos nyomdájával díszítettük az emléklapunkat:D!!!

Ottó vágyát Kata teljesítette :D!

Innen indultunk! És Ottó bicója is megvárt minket ;-)!

Hamarosan ismét megyünk! Szeretettel várunk minden ÖRÖKIFJÚT!



2011. október 3., hétfő

Örökifjak lendületben!


"A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket."
(Radha Soami)

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét AZ IDŐSEK VILÁGNAPJÁvá. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet, éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek – önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

Ezen világnap alkalmából szeretnénk egy közös sétára, beszélgetésre és piknikezésre hívni minden magát Örökifjúnak érzőt! Alább olvasható a programunk! 

Mindenkit szeretettel várunk!




Kiscelli kastély és parkedő