Az évkörben Advent idején járunk, asztalunkon már két szál gyertya ég, elérkezett Miklós napja, a Karácsony misztériumának előhírnöke.
A legendák gazdag kincsestára csodálatos történeteteket őriz Szent Miklós püspök tetteiről,- elszegényedett leányok ablakán bedobott erszényekről, megölt gyermekek feltámasztásáról, igaztalan vádakkal börtönbe vetett katonák megmentéséről mesélnek…
Szent Miklóst példás cselekedetei világszerte népszerűvé tették, az emberi emlékezet bensőséges tisztelettel őrizte meg évszázadokon át, s így vált tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok patrónusává. Alakja messze magasabb minőséget képvisel, mint amit manapság a „csoki mikulás korszak” hordoz belőle.
Szent Miklós a hagyományban égi küldött, a szeretetteli adakozás, a segítőkészség és tisztaság szimbóluma, aki nem csak a gyermekeket, de a felnőttek szívében élő gyermekit is egyaránt megszólítja.
Miklós hisz az emberi jóságban, tudja, hogy a várakozás pillanataiban, minden porcikánkban jóvá változunk, hogy méltóvá váljunk az ajándékra. Gyermeki lelkünk pedig oly kevéssel is beéri: cukorkák, dió, mogyoró, piros alma… ruhájába öltözik a szeretetünk egymás iránt.
Egy jó szóban, egy érintésben, az odafigyelésben pillanatonként születik újra és újjá az ember eredendő jósága.
Így készülődik a lelkünk a Karácsonyi születésre, a szeretet ünnepére.
Kívánjuk, hogy a hétköznapok közt mindnyájan részesüljetek ilyen fényes pillanatokból. S reggel, ne higgyetek a szemeteknek, mert bár csak egy alma, vagy csokoládé van az ablakba rejtve, de valaki a titkon szeretetét is belelehelte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése