Eredetileg a hosszú, boldog, sikeres életről szerettem volna írni egy blogbejegyzést. Arról, milyen életszemlélet, milyen társadalom/közösség, milyen életmód és milyen érzelmi kapcsolatok és tevékenységek szolgálják azt, hogy egy ember méltósággal, szépen, mosolyogva öregedjen meg.
A célunk, az Örökifjak programunkkal kezdettől fogva az volt, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a generációkat, hogy pozitív szemléletváltást indítsunk el fiatalok és idősek között, hogy létrejöhessen a generációk közötti párbeszéd. Azért, hogy a fiatalok lássanak jó példákat és kezdjék el tudatosan felépíteni már fiatalon az életüket.
Ezért is próbáltuk a facebook oldalunkon összegyűjteni a pozitív példákat, bemutatni fotókon, videókon, tanulmányok és előadások segítségével, hogy igenis érdemes törekedni a hosszú, boldog életre.
Egyet felejtettünk el, hogy Magyarországon élünk. Már ennek a mondatnak is az elolvasása/leírása is egy Magyarországon élő embernek egy belülről felszakadó nagy sóhajjal kapcsolódik össze. És amiért ez nem egy lelkesítő pozitív bejegyzés, az amiatt van, hogy olvastam és figyelemmel kísérem az országunkért, az emberi jogainkért, a létünkért folytatott tüntetéseket és azokról megjelenő cikkeket, videókat és kommenteket.
Szomorú vagyok, hogy az összefogás és együttműködés helyett egymásnak eső politikai oldalakat és generációkat látok, hallok és olvasok.
Igen, mutassuk meg, hogy mi magyarok a munkánkkal, a szorgalmunkkal demokratikus úton a krízisben is képesek vagyunk kreatívan gondolkozni és alázattal tevékenykedni, szerényebb körülmények között élve a nadrágszíjat mindannyian megszorítva, de megbecsülve és emberi méltóságában megtartva minden magyar állampolgárt, hiteles magyar államot mutatva a világnak, ahelyett hogy nagy szavakat zengenénk és sírva vigadnánk...
Ehelyett már ott tartunk, hogy a nyugdíjas korosztályt kielemezzük, miért megy ki tömegesen tüntetni, bántó szavakkal illetjük őket, miközben elfeledjük, hogy a facebook generációt a bevásárolóközpontok csillogó világának nevelte ki a felnőtt társadalom és törölte a szótárából a felelősség, a kritikai gondolkodás és a szorgalom fogalmait. Mindeközben a harmincasok, épp vagy csomagolnak és indulnak el egy új világba vagy az idegösszeomlás szélén keresnek egy olcsó albérletet a családjuknak, miután a hitelből vett lakásukat eladták vagy éppen pihennek, mert hétköznap 12 órákat dolgoznak, hogy meg tudjanak élni...Mindannyian ugyanabban a cipőben járunk és még is összefogás helyett üres évtizedek óta tartó frázisokat üvöltünk egymás fülébe, "Te miattad! Nem. Te miattad...!"
És hogy Mikor élne jól a magyar? Csermely Péter több tanulmányában leírja és előadásokon elmondja, hogyan is valósítható meg a jó lét itthon, mi szükséges ahhoz, hogy mi magyarok büszkék lehessünk magunkra és elégedetten kiteljesedjünk. Alább A megvalósítatlan álmok népe vagyunk című riportból egy részlet:
"A XXI. század ránk váró, elképesztő kihívásai, a túlnépesedés, a Föld erőforrásainak kimerülése, az egyre inkább felgyorsuló élet csak a nagyon erős társadalmak számára teszik lehetővé a viszonylag zökkenőmentes túlélést. A mai magyar társadalom ilyen erős, egészséges társadalom – mind túlélési képességében, mind kreativitásában, mind pedig képességrendszerében. Ugyanakkor a mai magyar társadalom rendre alulteljesít akkor, amikor közös cselekvésre és egymás segítésére lenne igény. Nem vagyunk jók a hosszú távú gondolkodásban és a mindennapi aprómunka folyamatos építkezésében sem. Szétestek a közösségeink, és megreccsentek azok a társadalmi normák is, amelyeket e közösségek szilárdítanának meg és termelnének ki. A feladat tehát adott: értékalapú és magas színvonalú teljesítésre orientált közösségeket kell kiépítenünk. "
Én hiszek abban, hogy képesek vagyunk összefogni, támogatni egymást, együttműködni és boldog jelent és jövőt teremteni EGYÜTT, IDŐSEK, FIATALOK, itthon, otthon, Magyarországon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése