Az időskor megítélése napjainkban 2.
Modern kultúránk sajátosan, elutasítóan, vagy megsemmisítően viszonyul ehhez az életkorhoz.
Fogyasztói társadalmunkban már sokszor feleslegességet, terhet, kitaszítottságot, sokrétű diszkriminálást jelent öregnek lenni. Az idős ember jellemzéséből eltűntek az erényes tulajdonságok, és szinte egyenlővé lettek a bogarassággal, megrögzöttséggel, fösvénységgel, zsugorisággal, rendetlenséggel, gyűjtögetéssel… Látványuk többek számára elborzasztó és taszító.
Öregedés (forrás: www.mixonline.hu)
A szépség terrorjában és a fiatalság kultuszában alámerülő generációk, évtizedeken át nagy erőfeszítésekkel tolják maguk előtt az öregedésnek, az idő múlásának tényszerűségét. A fiatal, ránctalan, karcsú és tökéletes külső megjelenés látszólag megbecsülést, megélhetést, sikert garantálhat. Virágzik a plasztikai sebészet és a szépségipar, minden lehetséges eszközével támogatva azt, hogy szép, fiatal és egészséges külsőt kölcsönözzön az (egyébként minden nappal egyre öregedő) ember számára.
Arcfiatalítás (forrás: google.com)
A média reklámokban megjelenő idős nők és férfiak, mind azt üzenik számunkra, hogy az öregség egyenlő azzal, hogy az ember naphosszat a műfogsorát ragasztja, a csepegő vizeletét fogja fel diszkrét pelenkájában, a körömgombáját ecseteli, fájdalmas prosztatájának megmentésén fáradozik… Ha minden jól megy, esetleg aranyló levessel kedveskedik unokájának, vagy táncra perdül két fájdalmas csoszogás közt, egy csodatévő tabletta hatására…
Mindezt látva nem csodálkozhatunk, ha az ifjú generációk eltaszítják maguktól még az öregedés gondolatát is, hiszen az e féle eltorzított kép, csak torz reakciókat szülhet.
A köznyelvi kifejezésekben jól érzékelhető az idős emberek iránti szemléletváltozás. Az egykoron még méltósággal emlegetett, nagyra becsült matuzsálemek, aggastyánok, éltesek, és vének kora lejárt. Helyükbe először az apókák, anyókák, bácsik, nénik, papák, mamák, idősek léptek. Mára már nem ritka, hogy a tata, nyanya, vén satrafa, banya, vén szatyor, kriptaszökevény szavakkal illetik őket. Arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi ellátásban nem ritkán Kovácsné, vagy „14/2-es” lesz a gondozott idős ember.
Az idősek ellátására szakosodott szociális intézmények, elnevezéseiket gyakran választják meg úgy, hogy azzal egy gyűjtőhely vagy egy végső leszállóág benyomását keltik.
Mindebből árnyaltan érzékelhető, hogy általános a negatív megítélés az idősödéshez. Ez természetesen nem kedvez annak, hogy az emberek a saját öregedésükhöz, időskorukhoz való viszonyulásukat, megfelelő módon élhessék meg.
Ősz (forrás: aron.tikasz.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése