Az időskor megítélése napjainkban 1.
Már a szóhasználattal sincs könnyű dolgom, ha azt írom: öreg, vagy öregség, többek számára talán sértő leszek. Míg ezek a kifejezések egykor a tudás és a bölcsesség szinonimái voltak, mára inkább pejoratív jelzővé váltak, amit emiatt sokan joggal elutasítanak.
A kulturális,- társadalmi fejlődés során, az idősek megítélése és a velük való bánásmód sok tényező függvénye volt. Az adott nép vagy népcsoport hitvilága, vallása, túlvilággal kapcsolatos hiedelmei, az adott vallással együtt járó erkölcsrendszer, a gazdasági helyzet, a létfenntartásért folyó küzdelem, a vándorló életmód, vagy a letelepedés,- egyaránt befolyásolták az öregekhez való viszonyulást.
Matyó család (forrás:mek.niif.hu)
Attól függően, hogy milyen minőséget társítunk ehhez az életszakaszhoz, általában kétféle megítéléssel találkozunk.
A tradicionális értelmezés egyfajta többlet értékkel, a felhalmozott élettapasztalattal azonosította az öregséget.
A régmúlt korokban, a természeti népeknél, és az ókorban is egyértelműen megbecsültséget hozott a hosszú életkor megélése, társadalmi rangot, vezető szerepet, tiszteletreméltóságot, elismerést jelentett. Sorra születtek nagy alkotások olyan emberek keze nyomán, akik még életük utolsó szakaszában is aktívan alkottak. Számtalan példát említhetünk arra, milyen máig nagyra becsült műveket hoztak létre időskorú filozófusok, művészek, tudósok. ( Platón, Szókratész, Sophoklesz, Cervantes, Verdi) Sokan voltak, akik életük minden fázisában, - így időskorukban is,- szenvedélyesen alkottak, tanítottak. (Rudolf Steiner, Szepes Mária, Poltz Alein, Popper Péter)
Müller Péter (forrás: google.com)
A másik gyakori megközelítés pedig éppen ellenkezőleg, inkább deficitként, az életképesség veszteségeivel teszi egyenlővé az időskort, amelyről a sorozat következő részében olvashatnak.
Öreg néni (forrás: fotosokvilága. hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése