Hála levél
A tél közepén járva, a természet kopárságában, a dermesztő hidegben, a mindent beborító ködös homályban, a hosszú sötét éjszakákban,- jelképesen minden megjelenik, ami emberi életünkben, szellemi fejlődésünkben próbatételt jelent.
„…De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is.”
–Osho-
Advent várakozásában napról napra felgyógyul az ember a hitetlenségből, a kiüresedettségből, az elsorvadt érzésekből.
Mire eljön a Karácsony este, reménnyel és fénnyel telik meg a hiány-gondolkodástól megfagyott szellem, szeretet érzése tölti be a rideg szívet, és önzetlen jótettek kapcsolják össze újra az embereket.
Mintha egy csodálatos gyógyulásnak lennénk tanúi: az „emberiség depresszió - terápiájának.”
***
„Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.”
-Gustave Thibon-
A hétköznapok homályában ezernyi indokot találhatunk, hogy mit - miért ne tegyünk meg magunkért és egymásért. Vég nélkül keresgélhetjük mindazt, amivel elégedetlenek vagyunk, ami hiányzik nekünk, ami elválaszt bennünket… Számtalan nyomós oka lehet az emberi élet boldogtalanságának, aki elszántan keres, az bizonyosan talál!
Valójában mit keresünk az életutunkon?
Milyen szellemiséggel, érzésekkel és tettekkel töltjük azt meg?
Mire keresünk és találunk magunknak bizonyítékokat?
A bánatra vagy az örömre? A depresszióra vagy a lelki békére? A hajszára vagy a nyugalomra? A félelemre vagy a bizalomra? A gyűlölködésre vagy a szeretetre?
„Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
-Wass Albert-
A Karácsony arra is tanít, hogy emberként, magunkban hordjuk az újjászületésünk kulcsát, pontosan tudjuk, mit kell tennünk az életünkben azért, hogy boldogságot keressünk és találjunk.
Az ünnepeinkben átélhetjük, hogyan tudjuk magunkat és egymást elemelni a hétköznapok röghöz kötöttségeitől.
Igazi élet ünnepet élhetünk meg, amelyben értelmét veszti minden negatív gondolat, megbocsájtóvá, nagylelkűvé, adakozóvá válunk, mintha varázsütésre megélnénk, hogy kikerekedik a világ…
Ne csak a fotóalbum kedvéért örökítsük meg, tegyük el magunknak az emlékezetünkbe, hogy az év minden időszakában velünk lehessen.
Ne feledjük, hogy a tél kellős közepén járva is képesek vagyunk másként tekinteni a világra és egymásra, tudunk magasra emelkedni, a hit erejére rálelni, szépséget teremteni, jóságra találni.
A kiüresedettséget meg tudjuk tölteni, az elidegenedést összetartozássá tenni, a hiány - gondolkodást hálával gyógyítani, az önzés magányát összetartozássá alakítani.
Ha az ünnep nagy pillanataiban mindent tudunk az örömről, a békéről, a szeretetről, akkor ez a bölcsesség igenis bennünk van!
Bíztatok mindenkit, hogy írja meg most a hála levelét, öntse szavakba mindazt, amiért az életében, a találkozásaiban, a kapcsolataiban, a tapasztalásaiban, a tanulságaiban képes hálás lenni. Értékes ajándék lehet az év bármely időszakában elővenni, és emlékezni rá, mennyi értékkel és adománnyal is van teli az életünk.
„Legyen hát ez a ti utatok: élvezzetek minden pillanatot, bármely legyen is, adjatok hálát érte, leljétek örömötöket a most pillanatában és ünnepeljétek azt.”
-Osho-
Nagymamám élete sok viszontagság és temérdek munka közt telt, rendíthetetlen hittel járta az útját, az utolsó éveiben bicegve, sok fájdalommal tett meg minden egyes lépést, mégis ezt mondogatta:
„MINDEN NAP HÁLÁT ADOK AZ ÉGNEK,
HOGY BÍROM ERŐVEL!”
Így válnak ünnepeink igazodási pontjainkká, szeretteink tanító mestereinkké, az életünk a legnagyobb értékké. Adjunk hálát karácsonyi ajándékba magunknak, egymásnak, a világnak!
Áldott Karácsonyt kívánva,
Szalay Tünde
