2011. december 22., csütörtök

HÁLA levél - írta Szalay Tünde

Hála levél

A tél közepén járva, a természet kopárságában, a dermesztő hidegben, a mindent beborító ködös homályban, a hosszú sötét éjszakákban,- jelképesen minden megjelenik, ami emberi életünkben, szellemi fejlődésünkben próbatételt jelent.



„…De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is.”
 –Osho-

Advent várakozásában napról napra felgyógyul az ember a hitetlenségből, a kiüresedettségből, az elsorvadt érzésekből.
Mire eljön a Karácsony este, reménnyel és fénnyel telik meg a hiány-gondolkodástól megfagyott szellem, szeretet érzése tölti be a rideg szívet, és önzetlen jótettek kapcsolják össze újra az embereket.
Mintha egy csodálatos gyógyulásnak lennénk tanúi: az „emberiség depresszió - terápiájának.”




***

„Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.”
-Gustave Thibon-

A hétköznapok homályában ezernyi indokot találhatunk, hogy mit - miért ne tegyünk meg magunkért és egymásért. Vég nélkül keresgélhetjük mindazt, amivel elégedetlenek vagyunk, ami hiányzik nekünk, ami elválaszt bennünket… Számtalan nyomós oka lehet az emberi élet boldogtalanságának, aki elszántan keres, az bizonyosan talál!



Valójában mit keresünk az életutunkon?
Milyen szellemiséggel, érzésekkel és tettekkel töltjük azt meg?
Mire keresünk és találunk magunknak bizonyítékokat?

A bánatra vagy az örömre? A depresszióra vagy a lelki békére? A hajszára vagy a nyugalomra? A félelemre vagy a bizalomra? A gyűlölködésre vagy a szeretetre?

 „Minden talajban megterem valamiféle virág. 
Minden napnak van valamilyen öröme. 
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
 -Wass Albert-



A Karácsony arra is tanít, hogy emberként, magunkban hordjuk az újjászületésünk kulcsát, pontosan tudjuk, mit kell tennünk az életünkben azért, hogy boldogságot keressünk és találjunk.

Az ünnepeinkben átélhetjük, hogyan tudjuk magunkat és egymást elemelni a hétköznapok röghöz kötöttségeitől.

Igazi élet ünnepet élhetünk meg, amelyben értelmét veszti minden negatív gondolat, megbocsájtóvá, nagylelkűvé, adakozóvá válunk, mintha varázsütésre megélnénk, hogy kikerekedik a világ…

Ne csak a fotóalbum kedvéért örökítsük meg, tegyük el magunknak az emlékezetünkbe, hogy az év minden időszakában velünk lehessen.


Ne feledjük, hogy a tél kellős közepén járva is képesek vagyunk másként tekinteni a világra és egymásra, tudunk magasra emelkedni, a hit erejére rálelni, szépséget teremteni, jóságra találni.
A kiüresedettséget meg tudjuk tölteni, az elidegenedést összetartozássá tenni, a hiány - gondolkodást hálával gyógyítani, az önzés magányát összetartozássá alakítani.
 
Ha az ünnep nagy pillanataiban mindent tudunk az örömről, a békéről, a szeretetről, akkor ez a bölcsesség igenis bennünk van!


Bíztatok mindenkit, hogy írja meg most a hála levelét, öntse szavakba mindazt, amiért az életében, a találkozásaiban, a kapcsolataiban, a tapasztalásaiban, a tanulságaiban képes hálás lenni. Értékes ajándék lehet az év bármely időszakában elővenni, és emlékezni rá, mennyi értékkel és adománnyal is van teli az életünk.
„Legyen hát ez a ti utatok: élvezzetek minden pillanatot, bármely legyen is, adjatok hálát érte, leljétek örömötöket a most pillanatában és ünnepeljétek azt.”
-Osho-

Nagymamám élete sok viszontagság és temérdek munka közt telt, rendíthetetlen hittel járta az útját, az utolsó éveiben bicegve, sok fájdalommal tett meg minden egyes lépést, mégis ezt mondogatta:

„MINDEN NAP HÁLÁT ADOK AZ ÉGNEK,
HOGY BÍROM ERŐVEL!”

Így válnak ünnepeink igazodási pontjainkká, szeretteink tanító mestereinkké, az életünk a legnagyobb értékké. Adjunk hálát karácsonyi ajándékba magunknak, egymásnak, a világnak!

Áldott Karácsonyt kívánva,
Szalay Tünde

2011. december 14., szerda

Mindenki Mikulása!

“Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
  igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
  Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
  Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”(Weöres Sándor)
Augusztusban a Szívesség Net oldalán egy kérést olvastam, melyben gyerekjátékokat kértek egy érdi ovi csoportjának karácsonyi meglepetésnek. Rögtön fel is vettem a kapcsolatot a kérés írójával és ígéretet tettem, hogy a diákjaim segítségével igyekszünk egy kis csomagot összeállítani az ovisok számára. Gyűltek az ajándékok és közeledett a Mikulás. Aztán megérkezett Szent Miklós napja és útnak indultunk, Ricsi Mikulás, Szaszi Krampusz, Ildi Örökifjú, Olivér Serpa és jómagam.
És megérkeztünk a Szivárvány ovi Őzike csoportjába:


A gyerekek énekeltek, szavaltak, Ricsi Mikulás alig jutott szóhoz, nagy volt az öröm!

Aztán ajándékosztás következett:





Hamar gazdára találtak a szép ajándékok, amiket a kollégista diákok és tanárok gyűjtöttek össze a gyerekeknek!



Nagy volt az öröm, csillogtak a szemek!


Pedagógusként, az Örökifjak projektvezetőjeként és magánemberként fontosnak tartom, hogy a törődést, a gondoskodást, a szolidaritást megtanítsuk a gyerekeknek és lehetőséget adjunk nekik megélni az adás örömét, hogy felnőtt korukra felelősségteljes felnőttek legyenek!

Köszönöm, azoknak, akik segítettek abban, hogy örömet szerezhessünk ezen a napon az ovisoknak!


A fotók és a bejegyzés az érdi Szivárvány óvoda engedélyével kerültek fel az oldalra!

2011. december 5., hétfő

Miklós napi üzenet - 2011. December 6. - írta: Szalay Tünde

Az évkörben Advent idején járunk, asztalunkon már két szál gyertya ég, elérkezett Miklós napja, a Karácsony misztériumának előhírnöke.



A legendák gazdag kincsestára csodálatos történeteteket őriz Szent Miklós püspök tetteiről,- elszegényedett leányok ablakán bedobott erszényekről, megölt gyermekek feltámasztásáról, igaztalan vádakkal börtönbe vetett katonák megmentéséről mesélnek…

Szent Miklóst példás cselekedetei világszerte népszerűvé tették, az emberi emlékezet bensőséges tisztelettel őrizte meg évszázadokon át, s így vált tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok patrónusává. Alakja messze magasabb minőséget képvisel, mint amit manapság a „csoki mikulás korszak” hordoz belőle.

Szent Miklós a hagyományban égi küldött, a szeretetteli adakozás, a segítőkészség és tisztaság szimbóluma, aki nem csak a gyermekeket, de a felnőttek szívében élő gyermekit is egyaránt megszólítja.

Miklós hisz az emberi jóságban, tudja, hogy a várakozás pillanataiban, minden porcikánkban jóvá változunk, hogy méltóvá váljunk az ajándékra. Gyermeki lelkünk pedig oly kevéssel is beéri: cukorkák, dió, mogyoró, piros alma… ruhájába öltözik a szeretetünk egymás iránt.

Egy jó szóban, egy érintésben, az odafigyelésben pillanatonként születik újra és újjá az ember eredendő jósága.



Így készülődik a lelkünk a Karácsonyi születésre, a szeretet ünnepére.

Kívánjuk, hogy a hétköznapok közt mindnyájan részesüljetek ilyen fényes pillanatokból. S reggel, ne higgyetek a szemeteknek, mert bár csak egy alma, vagy csokoládé van az ablakba rejtve, de valaki a titkon szeretetét is belelehelte! 



2011. november 18., péntek

Néhány gondolat a bizalomról...

Charles Hazlewood a bizalomról beszél, nagyon jól szemlélteti, hogy egy zenekar vezénylése semmiben sem különbözik egy közösség irányításától mindkettő sikeres működéséhez, bizalom és kölcsönös tisztelet szükségeltetik. Mert ahol nincs bizalom a zene meghal.
És hogy mit üzen ez az Örökifjaknak? A harmónia létrejöttéhez a zenében minden szólamra szükség van, az érett hangoktól az impulzív részeken át egészen a lágy dallamokig, érdemes és fontos ezért együtt, egymásra figyelve részt venni a zenekarban.

(Ha magyar feliratra van szükséged, klikk ide.)

2011. november 8., kedd

FÉL KÖPÖNYEGEM VÁLLADRA TERÍTEM - írta Szalay Tünde

Márton napi üzenet
November 11. Márton

A szeptember 29-i Szent Mihály naptól Karácsonyig tartó időszak közepére esik Szent Márton napja.
Márton legendája egy középkori lovag történetét őrzi, aki, dacolva hitetlenkedő katonáival, a dermesztő hidegben úgy segített egy koldus nyomorúságán, hogy saját pompás köpenyének felét, annak a vállára terítette.
Ahelyett, hogy tovább vágtatott volna az éjszakában, meghallotta a sötétségben a hívó szót, meglátta,- a mások szemében értéktelen kéregetőben az embertársát, belső hangjára hallgatott és jót tett vele.


Az ősi történetek, a szimbólumok nyelvén szólnak hozzánk, szivárványszínű üzeneteikkel ihletnek meg bennünket.

Mit üzen ide nekünk, az Örökifjak blog íróinak és olvasóinak Márton legendája?
Bárhol is élünk, utunk mentén sorra találkozunk olyan ügyekkel, amik megszólítanak bennünket, olyan emberekkel, akiknek szüksége lehet ránk.

Ha gyermek vagy, talán épp az ártatlan őszinteséged…



Ha kamasz vagy, tán a tüzes lelkesedésed…



Ha idős, tán az életbölcsességed…





…lehet valakinek a vándorútján,
felemelő pillanat, melengető érzés, vagy akár életmentő találkozás!

Mártonhoz hasonlóan, mindnyájunk vállán ott van egy díszes köpeny, amivel beburkolhatjuk valaki vállát. Segítséget nyújtani ezernyi módon lehet, ha szívből odafigyelünk egymásra, megérezhetjük mire hív a világ, egy találkozásban miféle lehetőségek rejlenek, mire kérlel bennünket a másik ember, akár szavak nélkül...



Márton nem fordította el a fejét, és nem hunyta be a szemét. Nem épített házat a hontalannak, még megetetni sem tudta, mert neki sem volt betevő falatja. Azt adta, amije volt, a köpenyét, és annak is csak a felét. Mégis megmentette az útjába kerülőt a fagyhaláltól, pusztán az emberségével és a szeretetével.


Az Örökifjak munkatársaiként erre bíztatunk és várunk Téged. Odafordulásra, találkozásra hívunk, mert tudjuk, hogy az élet legmagasabb pillanatai éppen az összetartozásban, a jó tettek értelmességében, az odaadó szeretetben rejlenek.
Kapcsolódj hozzánk, ha most Te is úgy érzed, szívesen mondanád valakinek az Örökifjak közösségében: „Fél köpönyegem válladra terítem”






Szeretettel várjuk véleményed, ötleteidet!
Kapcsolódhatsz hozzánk:
Örökifjak projekt facebook: http://www.facebook.com/orokifjak
Örökifjak projekt honlap: http://szivesseg.net/csoport/orokifjak

A cikkben szereplő képek forrása:
www.google.hu


2011. november 6., vasárnap

November a TOLERANCIA jegyében!

Szent András hava, Őszutó, Enyészet hava, Nyilas hava. Ezeken a neveken említik a régi naptárak az év 11. hónapját a novembert, mely a római kalendáriumban a kilencedik volt, és a név maga is a latin novem, kilenc szóból származik. Az elengedés időszaka ez. Ahogy a fák is siratják elveszett lombjukat, úgy mi is búcsút intünk az ősz ezernyi színének, felkészülünk a télre, szívünket, lelkünket és testünket lelassítjuk. A hideg utcákról a meleg otthonokba húzódunk, kicsit befelé figyelünk, elcsendesülünk. Legalábbis efelé lenne érdemes törekednünk...
Fotó: Izing Máté
Az elcsendesülés, a befelé fordulás, a lelki spájzban való rendrakás nem csak a lelki békénk megteremtését szolgálja, hanem kapcsolataink megerősödését is jelentheti, hiszen azáltal, hogy a hideg miatt beszorulunk az otthonainkba valamelyest több idő jut az egymásra figyelésre, a beszélgetésekre. 
Használjuk ki! 

1995 óta NOVEMBER 16. a TOLERANCIA NEMZETKÖZI NAPJA. 

Mit is jelent ez a szó, hogy tolerancia? Türelmesség, mások viselkedésének, gondolkodásának, másságának az elfogadása. Egyszerűnek tűnik mégis napjainkban a legtöbb konfliktus kiváltója, hogy emberek vagy embercsoportok akaratukat más emberekre vagy embercsoportokra akarják erőszakolni illetve a saját elképzeléseiknek megfelelőre akarják formálni őket. A tolerancia azt jelenti, hogy mindenkit elfogadunk a sajátosságaival együtt.

Ennek szellemében szeretnénk ezt a hónapot a TOLERANCIÁNAK szentelni! 


Fotó: Izing Máté
Figyeljünk oda egymásra! 

Legyünk tekintettel az idősekre, a kismamákra, a fiatalokra, a szüleinkre, családunkra, a barátainkra, a munkatársainkra, a szomszédra, a járókelőre, bárkire és mindenkire, napjában legalább egyszer lassuljunk le és legyünk türelmesek az éppen mellettünk lévő emberrel. Ehhez nagy segítségünkre lehet Thomas Gordon az emberi kapcsolatokról szóló hitvallása, mely hasznos útmutató lehet a boldog emberi kapcsolatok megőrzésében.


(credo)

Te meg én olyan kapcsolatban vagyunk, ami nekem fontos, és szeretném fenntartani. Mégis, mindketten különálló emberként élünk, ki-ki a maga egyéni igényeivel, szemléletével, és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. Igyekezni fogok őszintén elfogadni magatartásodat, amellyel igényeid kielégítésére törekszel, vagy amikor gondod van igényeid kielégítésével.

Amikor megosztod velem a problémáidat, törekedni fogok, hogy igazán elfogadóan és megértően hallgassalak – úgy, hogy inkább megkönnyítsem számodra, hogy rátalálj a saját megoldásodra, semhogy a magaméira szoktassalak. Ha az én viselkedésemmel van gondod, mert az keresztezi igényeidet, bátorítalak majd, hogy érzéseidet őszintén elmondd. Ilyenkor meghallgatlak majd, és igyekszem változtatni magatartásomon, ha tudok.

Ha pedig a Te viselkedésed ütközik az én igényeimmel, és emiatt úgy érzem, nem tudlak elfogadni, ezt is meg fogom osztani veled: olyan nyíltan és becsületesen közlöm érzéseimet, amennyire csak tudom – bízva abban, hogy tiszteled annyira igényeimet, hogy meghallgass, és igyekezz ennek nyomán változtatni viselkedéseden.

Olyankor, ha egyikünk sem tud a másik kedvéért változtatni magatartásán, és úgy látjuk, hogy kapcsolatunkban itt az igények konfliktusa lépett fel, állapodjunk meg abban, hogy egyikünk sem él hatalmával a maga győzelme érdekében, a másikunk veresége árán. Szem előtt tartom az igényeidet, de figyelembe kell vennem a sajátjaimat is. Ezért hát igyekezzünk elkerülhetetlen konfliktusainkra mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk szemében elfogadható.

Ha ezt tesszük, teljesülnek a kívánságaid, és az enyémek ugyanígy – senki sem veszít, mindketten nyerünk. Így pedig, igényeid kielégítése révén, tovább fejlődhetsz, növekedhetsz, mint önálló ember. Nem kevésbé én is. Kapcsolatunk így mindig egészséges lehet, hiszen kölcsönösen örömteli. Mindketten azzá válhatunk, amire belsőnkből képesek vagyunk, és továbbra is a kölcsönös tisztelet és szeretet érzésével viszonyulhatunk egymáshoz, barátságban és békében.”


Fotó: Izing Máté
A csodálatos fotókért köszönet Izing Máténak, a Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium diákjának!

2011. október 28., péntek

A gyertyagyújtás békessége - írta Szalay Tünde

 „A legszebb rózsát vidd magaddal” - Irma mama

Az évkörnek, ennek a pontján, mindnyájan a temetőkbe látogatunk, hozzátartozóink nyughelyét rendezgetjük, virágdíszbe öltöztetjük, gyertyák és mécsesek fénye mellett emlékezünk.



Az elcsendesedés, a befelé fordulás napjai ezek, lélekben újra megéljük mindazt, amit családtagjaink, társaink, barátaink, példaképeink, kollégáink elvesztésekor gyászunkban éreztünk. Szívünkben újra kételyek, kérdések, hiány, félelem, nyugtalanság vagy elmélyült szeretet, békesség, hála és elfogadás…
 „A sötétség a kárhozott szomorúságával hívja meg a világosságot.
A világosság magvában sötétségidéző szorongás feszül.(…)
Sorsuk az, hogy váltsák egymást.
Ugyanaz a törvény teljesül be rajtuk, amely az éjt a nappal sarkába űzi, s az életet a halál elől átszökteti a Tükörvilág küszöbén”
(Szepes Mária)



Emberi létünk legkínzóbb gyötrelme a halál, életutunk ösvényei mentén, újra és újra szembenéz velünk, valahányszor egy embertársunkat elragadja. Így nevel kegyetlenül fel bennünket időskorunk felé lépdelve mindvégig, hogy annak tudatában éljünk, hogy meghalunk.


A gyász rettenetes pillanataiban sürgetővé válik saját életünk értelmessége, a céljaink, az álmaink, az értékeink… A veszteség sötétségében, fényesség születik bennünk, túlélőkben. Emlékeink mellett, ez a tanítás is, elhunyt szeretteink adománya számunkra, halljuk hát meg!

„A tömegember öregségében gyöngesége plakátjává lesz. Amit az ifjúság elfedett benne, lemeztelenedik, világgá kiáltja anyagvilágba zárult léte reménytelen csődjét. A bölcs öregség azonban felemelő példája a szellem matérián átsütő hatalmának. Ő korától függetlenül, mindig a fény felé halad. Bölcsőn és síron túl az örök megújulás csodáját szemléli.”
-         Szepes Mária-

Irma nagymamám rég elhagyta a földi világot. Az utolsó együtt töltött hónapokig, a járókeretére támaszkodva szedte nekem a kertjéből a bimbós virágokat. Minden egyes szálat gondosan megtisztogatott a tüskéktől, és ezzel a mondattal adta a kezembe: 

„A legszebb rózsát vidd magaddal!” 

Egyetlen mondatával mindenre megtanított, azt üzeni, hogy csak a legértékesebb dolgokat érdemes összegyűjteni, megőrizni és továbbvinni. Életünk folyamán az életet magát, mint legszebb értéket, kell végigvinni, óvni, becsülni. Ez a teljes élethosszon átívelő élettiszteletünk hozhat, békés öregkort és nyugodalmas halált számunkra.
Halottjaink elengedésével, a halál tényének elfogadásával nem veszítünk el mindent végérvényesen, mert emlékeink, tanításaik és végtelen szeretetük, örökké megmaradnak.

Békés, szeretetteljes gyertyagyújtást kívánva: Szalay Tünde



Segítségnyújtás gyászban:
Napfogyatkozás Egyesület honlapja:
Könyvajánló gyászolóknak:
Singer Magdolna: Vigasztalódás a gyászban (Jaffa Kiadó)
Polcz Alaine: Együtt - a halálban és a gyászban (Kharón Kiadó)
Pilling János (szerk.): Gyász (Medicina Könyvkiadó)

A cikkben szereplő idézetek forrása:
Szepes Mária: Szútrák öröknaptár- Gyógyító gondolatok az év 365 napjára. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2008
A cikkben szereplő képek forrása:
www.google.hu


2011. október 24., hétfő

KORUNK, ÉLETKORUNK, ÉLETKÖRÜNK - Írta: Szalay Tünde

Az időskor megítélése napjainkban 3.

Azt gondolhatnánk, hogy minden ember belső magánügye, hogy milyen a hozzáállása az öregedéshez, mennyire fogadja el azt értéknek, és az élete részének.
Ám ez a megközelítés így még nem teljes.
Valóban, egyrészt saját dolgunk, hogy az emberi életútnak erre a szakaszára hogyan tekintünk.  De két másik szempont miatt, már másokra is hatással vagyunk.
Egyrészt az, hogy milyen életminőségben, jólétben, egészségi állapotban éljük meg a saját öregségünket, az kihat arra a környezetre, amelyben élünk. Felelősségünk tehát önmagunk időskorával kapcsolatban egyértelmű, mert azzal befolyásoljuk családunk, szeretteink, embertársaink életét is.
Másrészt azzal szemben sem lehetünk közömbösek, hogy a népességben, embertársaink közel 5 százaléka időskorú. Az Európai Unió felmérései szerint, a tagállamokban 2015-re 20 millió idős ember él majd közöttünk.


(forrás: google.com)

Ezért mindnyájunk számára jelentőséget hordoz, hogyan viszonyulunk, miféle ítéleteket alkotunk az öregedésről, öregségről. Minden ember számára fontos, hogy embertársainak, a társadalom egészének a szemléletmódja megváltozzon. Milliók számára segíthetjük elő ezzel azt, hogy szégyen, félelem, szorongás nélkül élhessék meg ezt a természetes folyamatot, teljes értékű emberként, jólétben, egészségben és megbecsültségben.


(forrás: google.com)


Alapvető, hogy sem embercsoportokra, sem jelenségekre nem tekinthetünk önmagukban. Az idős generációkra gondolva azt is észre kell vennünk, hogy mi magunk is napról napra egyre közelebb kerülünk ehhez az életszakaszhoz.

Másrészt pedig összetartozunk, és kölcsönösen hatással vagyunk egymásra.


(forrás: google.com)

Lehetőségünk adott arra, hogy gondolatainkkal, érzéseinkkel, szemléletünkkel, életmódunkkal, segítő és konstruktív erőt képviseljünk, önmagunk és mások időskora iránt is felelősséget érezzünk.


„Ahol az életem bármilyen módon odaadással van egy másik élet iránt, véges életakaratom átéli az eggyé létet a végtelennel, amelyben minden élet egy.” (Schweitzer,1999)


Összetartozás (forrás: google.com)