Néhány gondolat a bizalomról...

Charles Hazlewood a bizalomról beszél, nagyon jól szemlélteti, hogy egy zenekar vezénylése semmiben sem különbözik egy közösség irányításától mindkettő sikeres működéséhez, bizalom és kölcsönös tisztelet szükségeltetik. Mert ahol nincs bizalom a zene meghal.

És hogy mit üzen ez az Örökifjaknak? A harmónia létrejöttéhez a zenében minden szólamra szükség van, az érett hangoktól az impulzív részeken át egészen a lágy dallamokig, érdemes és fontos ezért együtt, egymásra figyelve részt venni a zenekarban.

(Ha magyar feliratra van szükséged, klikk ide.)

FÉL KÖPÖNYEGEM VÁLLADRA TERÍTEM - írta Szalay Tünde

Márton napi üzenet

November 11. Márton

A szeptember 29-i Szent Mihály naptól Karácsonyig tartó időszak közepére esik Szent Márton napja.

Márton legendája egy középkori lovag történetét őrzi, aki, dacolva hitetlenkedő katonáival, a dermesztő hidegben úgy segített egy koldus nyomorúságán, hogy saját pompás köpenyének felét, annak a vállára terítette.

Ahelyett, hogy tovább vágtatott volna az éjszakában, meghallotta a sötétségben a hívó szót, meglátta,- a mások szemében értéktelen kéregetőben az embertársát, belső hangjára hallgatott és jót tett vele.

Az ősi történetek, a szimbólumok nyelvén szólnak hozzánk, szivárványszínű üzeneteikkel ihletnek meg bennünket.

Mit üzen ide nekünk, az Örökifjak blog íróinak és olvasóinak Márton legendája?

Bárhol is élünk, utunk mentén sorra találkozunk olyan ügyekkel, amik megszólítanak bennünket, olyan emberekkel, akiknek szüksége lehet ránk.

Ha gyermek vagy, talán épp az ártatlan őszinteséged…

Ha kamasz vagy, tán a tüzes lelkesedésed…

Ha idős, tán az életbölcsességed…

…lehet valakinek a vándorútján,

felemelő pillanat, melengető érzés, vagy akár életmentő találkozás!

Mártonhoz hasonlóan, mindnyájunk vállán ott van egy díszes köpeny, amivel beburkolhatjuk valaki vállát. Segítséget nyújtani ezernyi módon lehet, ha szívből odafigyelünk egymásra, megérezhetjük mire hív a világ, egy találkozásban miféle lehetőségek rejlenek, mire kérlel bennünket a másik ember, akár szavak nélkül...

Márton nem fordította el a fejét, és nem hunyta be a szemét. Nem épített házat a hontalannak, még megetetni sem tudta, mert neki sem volt betevő falatja. Azt adta, amije volt, a köpenyét, és annak is csak a felét. Mégis megmentette az útjába kerülőt a fagyhaláltól, pusztán az emberségével és a szeretetével.

Az Örökifjak munkatársaiként erre bíztatunk és várunk Téged. Odafordulásra, találkozásra hívunk, mert tudjuk, hogy az élet legmagasabb pillanatai éppen az összetartozásban, a jó tettek értelmességében, az odaadó szeretetben rejlenek.

Kapcsolódj hozzánk, ha most Te is úgy érzed, szívesen mondanád valakinek az Örökifjak közösségében: „Fél köpönyegem válladra terítem”

Szeretettel várjuk véleményed, ötleteidet!

Kapcsolódhatsz hozzánk:

Örökifjak projekt facebook: http://www.facebook.com/orokifjak

Örökifjak projekt honlap: http://szivesseg.net/csoport/orokifjak

A cikkben szereplő képek forrása:

www.google.hu

November a TOLERANCIA jegyében!

Szent András hava, Őszutó, Enyészet hava, Nyilas hava. Ezeken a neveken említik a régi naptárak az év 11. hónapját a novembert, mely a római kalendáriumban a kilencedik volt, és a név maga is a latin novem, kilenc szóból származik. Az elengedés időszaka ez. Ahogy a fák is siratják elveszett lombjukat, úgy mi is búcsút intünk az ősz ezernyi színének, felkészülünk a télre, szívünket, lelkünket és testünket lelassítjuk. A hideg utcákról a meleg otthonokba húzódunk, kicsit befelé figyelünk, elcsendesülünk. Legalábbis efelé lenne érdemes törekednünk...

Fotó: Izing Máté

Az elcsendesülés, a befelé fordulás, a lelki spájzban való rendrakás nem csak a lelki békénk megteremtését szolgálja, hanem kapcsolataink megerősödését is jelentheti, hiszen azáltal, hogy a hideg miatt beszorulunk az otthonainkba valamelyest több idő jut az egymásra figyelésre, a beszélgetésekre. 

Használjuk ki! 

1995 óta NOVEMBER 16. a TOLERANCIA NEMZETKÖZI NAPJA. 

Mit is jelent ez a szó, hogy tolerancia? Türelmesség, mások viselkedésének, gondolkodásának, másságának az elfogadása. Egyszerűnek tűnik mégis napjainkban a legtöbb konfliktus kiváltója, hogy emberek vagy embercsoportok akaratukat más emberekre vagy embercsoportokra akarják erőszakolni illetve a saját elképzeléseiknek megfelelőre akarják formálni őket. A tolerancia azt jelenti, hogy mindenkit elfogadunk a sajátosságaival együtt.

Ennek szellemében szeretnénk ezt a hónapot a TOLERANCIÁNAK szentelni! 

Fotó: Izing Máté

Figyeljünk oda egymásra! 

Legyünk tekintettel az idősekre, a kismamákra, a fiatalokra, a szüleinkre, családunkra, a barátainkra, a munkatársainkra, a szomszédra, a járókelőre, bárkire és mindenkire, napjában legalább egyszer lassuljunk le és legyünk türelmesek az éppen mellettünk lévő emberrel. Ehhez nagy segítségünkre lehet Thomas Gordon az emberi kapcsolatokról szóló hitvallása, mely hasznos útmutató lehet a boldog emberi kapcsolatok megőrzésében.

(credo)

„Te meg én olyan kapcsolatban vagyunk, ami nekem fontos, és szeretném fenntartani. Mégis, mindketten különálló emberként élünk, ki-ki a maga egyéni igényeivel, szemléletével, és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. Igyekezni fogok őszintén elfogadni magatartásodat, amellyel igényeid kielégítésére törekszel, vagy amikor gondod van igényeid kielégítésével.

Amikor megosztod velem a problémáidat, törekedni fogok, hogy igazán elfogadóan és megértően hallgassalak – úgy, hogy inkább megkönnyítsem számodra, hogy rátalálj a saját megoldásodra, semhogy a magaméira szoktassalak. Ha az én viselkedésemmel van gondod, mert az keresztezi igényeidet, bátorítalak majd, hogy érzéseidet őszintén elmondd. Ilyenkor meghallgatlak majd, és igyekszem változtatni magatartásomon, ha tudok.

Ha pedig a Te viselkedésed ütközik az én igényeimmel, és emiatt úgy érzem, nem tudlak elfogadni, ezt is meg fogom osztani veled: olyan nyíltan és becsületesen közlöm érzéseimet, amennyire csak tudom – bízva abban, hogy tiszteled annyira igényeimet, hogy meghallgass, és igyekezz ennek nyomán változtatni viselkedéseden.

Olyankor, ha egyikünk sem tud a másik kedvéért változtatni magatartásán, és úgy látjuk, hogy kapcsolatunkban itt az igények konfliktusa lépett fel, állapodjunk meg abban, hogy egyikünk sem él hatalmával a maga győzelme érdekében, a másikunk veresége árán. Szem előtt tartom az igényeidet, de figyelembe kell vennem a sajátjaimat is. Ezért hát igyekezzünk elkerülhetetlen konfliktusainkra mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk szemében elfogadható.

Ha ezt tesszük, teljesülnek a kívánságaid, és az enyémek ugyanígy – senki sem veszít, mindketten nyerünk. Így pedig, igényeid kielégítése révén, tovább fejlődhetsz, növekedhetsz, mint önálló ember. Nem kevésbé én is. Kapcsolatunk így mindig egészséges lehet, hiszen kölcsönösen örömteli. Mindketten azzá válhatunk, amire belsőnkből képesek vagyunk, és továbbra is a kölcsönös tisztelet és szeretet érzésével viszonyulhatunk egymáshoz, barátságban és békében.”

Fotó: Izing Máté

A csodálatos fotókért köszönet Izing Máténak, a Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium diákjának!

A gyertyagyújtás békessége - írta Szalay Tünde

 „A legszebb rózsát vidd magaddal” - Irma mama

Az évkörnek, ennek a pontján, mindnyájan a temetőkbe látogatunk, hozzátartozóink nyughelyét rendezgetjük, virágdíszbe öltöztetjük, gyertyák és mécsesek fénye mellett emlékezünk.

Az elcsendesedés, a befelé fordulás napjai ezek, lélekben újra megéljük mindazt, amit családtagjaink, társaink, barátaink, példaképeink, kollégáink elvesztésekor gyászunkban éreztünk. Szívünkben újra kételyek, kérdések, hiány, félelem, nyugtalanság vagy elmélyült szeretet, békesség, hála és elfogadás…

 „A sötétség a kárhozott szomorúságával hívja meg a világosságot.

A világosság magvában sötétségidéző szorongás feszül.(…)

Sorsuk az, hogy váltsák egymást.

Ugyanaz a törvény teljesül be rajtuk, amely az éjt a nappal sarkába űzi, s az életet a halál elől átszökteti a Tükörvilág küszöbén”

(Szepes Mária)

Emberi létünk legkínzóbb gyötrelme a halál, életutunk ösvényei mentén, újra és újra szembenéz velünk, valahányszor egy embertársunkat elragadja. Így nevel kegyetlenül fel bennünket időskorunk felé lépdelve mindvégig, hogy annak tudatában éljünk, hogy meghalunk.

A gyász rettenetes pillanataiban sürgetővé válik saját életünk értelmessége, a céljaink, az álmaink, az értékeink… A veszteség sötétségében, fényesség születik bennünk, túlélőkben. Emlékeink mellett, ez a tanítás is, elhunyt szeretteink adománya számunkra, halljuk hát meg!

„A tömegember öregségében gyöngesége plakátjává lesz. Amit az ifjúság elfedett benne, lemeztelenedik, világgá kiáltja anyagvilágba zárult léte reménytelen csődjét. A bölcs öregség azonban felemelő példája a szellem matérián átsütő hatalmának. Ő korától függetlenül, mindig a fény felé halad. Bölcsőn és síron túl az örök megújulás csodáját szemléli.”

-         Szepes Mária-

Irma nagymamám rég elhagyta a földi világot. Az utolsó együtt töltött hónapokig, a járókeretére támaszkodva szedte nekem a kertjéből a bimbós virágokat. Minden egyes szálat gondosan megtisztogatott a tüskéktől, és ezzel a mondattal adta a kezembe: 

„A legszebb rózsát vidd magaddal!” 

Egyetlen mondatával mindenre megtanított, azt üzeni, hogy csak a legértékesebb dolgokat érdemes összegyűjteni, megőrizni és továbbvinni. Életünk folyamán az életet magát, mint legszebb értéket, kell végigvinni, óvni, becsülni. Ez a teljes élethosszon átívelő élettiszteletünk hozhat, békés öregkort és nyugodalmas halált számunkra.

Halottjaink elengedésével, a halál tényének elfogadásával nem veszítünk el mindent végérvényesen, mert emlékeink, tanításaik és végtelen szeretetük, örökké megmaradnak.

Békés, szeretetteljes gyertyagyújtást kívánva: Szalay Tünde

Segítségnyújtás gyászban:

Napfogyatkozás Egyesület honlapja:

Gyász Portál- http://www.gyaszportal.hu/

Könyvajánló gyászolóknak:

Singer Magdolna: Vigasztalódás a gyászban (Jaffa Kiadó)

Polcz Alaine: Együtt - a halálban és a gyászban (Kharón Kiadó)

Pilling János (szerk.): Gyász (Medicina Könyvkiadó)

A cikkben szereplő idézetek forrása:

Szepes Mária: Szútrák öröknaptár- Gyógyító gondolatok az év 365 napjára. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2008

A cikkben szereplő képek forrása:

www.google.hu

KORUNK, ÉLETKORUNK, ÉLETKÖRÜNK - Írta: Szalay Tünde

Az időskor megítélése napjainkban 3.

Azt gondolhatnánk, hogy minden ember belső magánügye, hogy milyen a hozzáállása az öregedéshez, mennyire fogadja el azt értéknek, és az élete részének.

Ám ez a megközelítés így még nem teljes.

Valóban, egyrészt saját dolgunk, hogy az emberi életútnak erre a szakaszára hogyan tekintünk.  De két másik szempont miatt, már másokra is hatással vagyunk.

Egyrészt az, hogy milyen életminőségben, jólétben, egészségi állapotban éljük meg a saját öregségünket, az kihat arra a környezetre, amelyben élünk. Felelősségünk tehát önmagunk időskorával kapcsolatban egyértelmű, mert azzal befolyásoljuk családunk, szeretteink, embertársaink életét is.

Másrészt azzal szemben sem lehetünk közömbösek, hogy a népességben, embertársaink közel 5 százaléka időskorú. Az Európai Unió felmérései szerint, a tagállamokban 2015-re 20 millió idős ember él majd közöttünk.

(forrás: google.com)

Ezért mindnyájunk számára jelentőséget hordoz, hogyan viszonyulunk, miféle ítéleteket alkotunk az öregedésről, öregségről. Minden ember számára fontos, hogy embertársainak, a társadalom egészének a szemléletmódja megváltozzon. Milliók számára segíthetjük elő ezzel azt, hogy szégyen, félelem, szorongás nélkül élhessék meg ezt a természetes folyamatot, teljes értékű emberként, jólétben, egészségben és megbecsültségben.

(forrás: google.com)

Alapvető, hogy sem embercsoportokra, sem jelenségekre nem tekinthetünk önmagukban. Az idős generációkra gondolva azt is észre kell vennünk, hogy mi magunk is napról napra egyre közelebb kerülünk ehhez az életszakaszhoz.

Másrészt pedig összetartozunk, és kölcsönösen hatással vagyunk egymásra.

(forrás: google.com)

Lehetőségünk adott arra, hogy gondolatainkkal, érzéseinkkel, szemléletünkkel, életmódunkkal, segítő és konstruktív erőt képviseljünk, önmagunk és mások időskora iránt is felelősséget érezzünk.

„Ahol az életem bármilyen módon odaadással van egy másik élet iránt, véges életakaratom átéli az eggyé létet a végtelennel, amelyben minden élet egy.” (Schweitzer,1999)

Összetartozás (forrás: google.com)

KORUNK, ÉLETKORUNK, ÉLETKÖRÜNK - Írta: Szalay Tünde

Az időskor megítélése napjainkban 2.

Modern kultúránk sajátosan, elutasítóan, vagy megsemmisítően viszonyul ehhez az életkorhoz.

Fogyasztói társadalmunkban már sokszor feleslegességet, terhet, kitaszítottságot, sokrétű diszkriminálást jelent öregnek lenni. Az idős ember jellemzéséből eltűntek az erényes tulajdonságok, és szinte egyenlővé lettek a bogarassággal, megrögzöttséggel, fösvénységgel, zsugorisággal, rendetlenséggel, gyűjtögetéssel… Látványuk többek számára elborzasztó és taszító.

Öregedés (forrás: www.mixonline.hu)

A szépség terrorjában és a fiatalság kultuszában alámerülő generációk, évtizedeken át nagy erőfeszítésekkel tolják maguk előtt az öregedésnek, az idő múlásának tényszerűségét. A fiatal, ránctalan, karcsú és tökéletes külső megjelenés látszólag megbecsülést, megélhetést, sikert garantálhat. Virágzik a plasztikai sebészet és a szépségipar, minden lehetséges eszközével támogatva azt, hogy szép, fiatal és egészséges külsőt kölcsönözzön az (egyébként minden nappal egyre öregedő) ember számára.

Arcfiatalítás (forrás: google.com)

A média reklámokban megjelenő idős nők és férfiak, mind azt üzenik számunkra, hogy az öregség egyenlő azzal, hogy az ember naphosszat a műfogsorát ragasztja, a csepegő vizeletét fogja fel diszkrét pelenkájában, a körömgombáját ecseteli, fájdalmas prosztatájának megmentésén fáradozik… Ha minden jól megy, esetleg aranyló levessel kedveskedik unokájának, vagy táncra perdül két fájdalmas csoszogás közt, egy csodatévő tabletta hatására…

Mindezt látva nem csodálkozhatunk, ha az ifjú generációk eltaszítják maguktól még az öregedés gondolatát is, hiszen az e féle eltorzított kép, csak torz reakciókat szülhet.

A köznyelvi kifejezésekben jól érzékelhető az idős emberek iránti szemléletváltozás. Az egykoron még méltósággal emlegetett, nagyra becsült matuzsálemek, aggastyánok, éltesek, és vének kora lejárt. Helyükbe először az apókák, anyókák, bácsik, nénik, papák, mamák, idősek léptek. Mára már nem ritka, hogy a tata, nyanya, vén satrafa, banya, vén szatyor, kriptaszökevény szavakkal illetik őket. Arról nem is beszélve, hogy az egészségügyi ellátásban nem ritkán Kovácsné, vagy „14/2-es” lesz a gondozott idős ember.

Az idősek ellátására szakosodott szociális intézmények, elnevezéseiket gyakran választják meg úgy, hogy azzal egy gyűjtőhely vagy egy végső leszállóág benyomását keltik.

Mindebből árnyaltan érzékelhető, hogy általános a negatív megítélés az idősödéshez. Ez természetesen nem kedvez annak, hogy az emberek a saját öregedésükhöz, időskorukhoz való viszonyulásukat, megfelelő módon élhessék meg.

Ősz (forrás: aron.tikasz.hu)

KORUNK, ÉLETKORUNK, ÉLETKÖRÜNK - Írta: Szalay Tünde

Az időskor megítélése napjainkban 1.

Már a szóhasználattal sincs könnyű dolgom, ha azt írom: öreg, vagy öregség, többek számára talán sértő leszek. Míg ezek a kifejezések egykor a tudás és a bölcsesség szinonimái voltak, mára inkább pejoratív jelzővé váltak, amit emiatt sokan joggal elutasítanak.

A kulturális,- társadalmi fejlődés során, az idősek megítélése és a velük való bánásmód sok tényező függvénye volt. Az adott nép vagy népcsoport hitvilága, vallása, túlvilággal kapcsolatos hiedelmei, az adott vallással együtt járó erkölcsrendszer, a gazdasági helyzet, a létfenntartásért folyó küzdelem, a vándorló életmód, vagy a letelepedés,- egyaránt befolyásolták az öregekhez való viszonyulást.

Matyó család (forrás:mek.niif.hu)

Attól függően, hogy milyen minőséget társítunk ehhez az életszakaszhoz, általában kétféle megítéléssel találkozunk.

A tradicionális értelmezés egyfajta többlet értékkel, a felhalmozott élettapasztalattal azonosította az öregséget.

A régmúlt korokban, a természeti népeknél, és az ókorban is egyértelműen megbecsültséget hozott a hosszú életkor megélése, társadalmi rangot, vezető szerepet, tiszteletreméltóságot, elismerést jelentett. Sorra születtek nagy alkotások olyan emberek keze nyomán, akik még életük utolsó szakaszában is aktívan alkottak.  Számtalan példát említhetünk arra, milyen máig nagyra becsült műveket hoztak létre időskorú filozófusok, művészek, tudósok. ( Platón, Szókratész, Sophoklesz, Cervantes, Verdi) Sokan voltak, akik életük minden fázisában, - így időskorukban is,- szenvedélyesen alkottak, tanítottak. (Rudolf Steiner, Szepes Mária, Poltz Alein, Popper Péter)

Müller Péter (forrás: google.com)

A másik gyakori megközelítés pedig éppen ellenkezőleg, inkább deficitként, az életképesség veszteségeivel teszi egyenlővé az időskort, amelyről a sorozat következő részében olvashatnak.

Öreg néni (forrás: fotosokvilága. hu)